Mintha csak tegnap történt volna,

virágillattól volt terhes a lég,

s fehér habokból, arannyal átszőtt

köntösében pompázott az ég.

Mintha csak tegnap történt volna,

még most is hallom édes hangodat,

mikor a tavasz ezernyi virággal

kísérte végig ifjúságomat.

Mintha csak tegnap történt volna,

az esti fények csillaga kigyúlt,

s a meleg rétek furcsa zöld gyepén

egy csillagfénye szerteszét gurult.

Mintha csak tegnap történt volna,

az őszi kert ontotta illatát,

s a sárga cinke kincset érő torka

zengte felém édes, bús dalát.

Mintha csak tegnap történt volna,

hogy elhamvadt az utolsó parázs,

és értelmetlen, szürke és hideg lett

és elveszett egy álmodott varázs.

Mintha csak tegnap történt volna.

Ismételgetem csak szüntelen,

s a régi hajnal harmatát keresve

bolyongok a havas réteken.

Ózd, 2001. január  2.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.