A múltkor a buszon ülve beszélgettem régi óvónénimmel. Anyuról és a versekről. Anyóca még 2004. decemberében meghalt, az emlékek és a versei azonban itt maradtak nekem. Szeretném megosztani azokkal, akik szeretik a szép gondolatokat, érzelmeket. Most úgy gondolom, egy vers, egy novella egy bejegyzés lesz. Lehet, később másképp döntök, majd alakul valahogy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.